Drága Barátnőim!

Nagyon örülök, hogy beszélhetek Önöknek az Édesanyák Imáiról.

Egy időben Sandra sógornőmmel együtt úgy éreztük, hogy odaadóbban kell imádkoznunk a gyermekeinkért. Arra kaptunk meghívást, hogy egy új imacsoportot alapítsunk, mely a gyermekekért imádkozna, és hogy hívjunk meg más édesanyákat is, hogy csatlakozzanak hozzánk… Csodálatos válaszokat kaptunk, és ma tudjuk, hogy ez az imacsoport „az Úré”. Nagy áldásban részesültünk! Megtudtuk, hogy nem egy édesanyának hasonló elképzelései voltak, és csatlakoztak hozzánk!

Nagy öröm látni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy a világ különböző tájain mások is csatlakoznak az imáinkhoz. Az elején, amikor azért imádkoztam, hogy az Úr vezessen minket, véletlenszerűen kinyitottam a Bibliát a Jeremiás 31, 16–17-nél. Milyen csodaszép megerősítés – ha átolvastam volna az egész Bibliát, sem találtam volna jobb verset:

„Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről. Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre.”